Függetlenül attól, hogy hegyet mászunk vagy csak a strandon süttetjük a hasunkat - a test folyadékháztartása szempontjából a nyár a legveszélyesebb évszak. Ezért igyunk időben és mindig eleget! Ha szomjasak vagyunk, akkor máris túl sokat késlekedtünk!

Egy egészséges felnőtt ember napi folyadékszükséglete legalább két és fél liter egy átlagos igénybevétellel járó napon. Sportolás és napozás idején, vagyis ha izzadással vizet veszítünk, jelentősen nagyobb mennyiségre van szükségünk. A szilárd táplálékkal átlagosan csak körülbelül háromnegyed litert tudunk felvenni, a többit ivással kell a szervezetbe juttatni.

Szervezetünk egyébként e tekintetben szokatlanul rosszul jelez: hiszen a legtöbb szükségletet már idő előtt beharangozza - az éhség például már olyan stádiumban fellép, amikor az evés még egyáltalán nem létszükséglet.

A szomjúságérzés ezzel szemben már a vízhiány, és a szervezetben ennek következtében megemelkedett sókoncentráció következménye. Ha szomjasak vagyunk, az azt jelenti, hogy már régen a pohárhoz kellett volna nyúlnunk. A megdagadt nyelv, a besűrűsödött nyálmirigyek, a kiszáradt torok tünete csak akkor jelentkezik, amikor a vízhiány miatt a vér már besűrűsödött, a szöveti folyadék mennyisége lecsökkent, és mindez a hipotalamuszban "szomjúságriadót" vált ki. Ekkor beindul a szervezet vészprogramja, ami azt jelenti, hogy például elkezdi összegyűjteni az összes rendelkezésre álló folyadékot, és a vesékben kiválasztott méreganyagra való tekintet nélkül alig választ ki vizeletet.

Legjobbak a természetes gyümölcslevek (amelyek ráadásul még jó vitaminforrások is), a tea (különösen egészséges a nem erjesztéssel készített zöld tea) és a víz, természetes formában. De nem minden víz egyforma!

Igaz ugyan, hogy minden ital túlnyomó részben vízből áll, egyáltalán nem mindegy, milyen egyéb alkotórészekkel vesszük magunkhoz. Aki ugyanis a hőmérő higanyszálának magasra kúszását az árnyékban való sörözgetéssel próbálja ellensúlyozni, az éppoly kevésbé tesz jót a testével, mint az, akinek a kánikula a strandon elfogyasztott koktélok élvezetét juttatja eszébe: habár az alkoholtartalmú italok folyékonyak és első benyomásra szomjoltónak is tűnnek - a szervezetben éppen ellenkezően hatnak, mint ahogy arra szükség lenne.

Az alkohol - éppúgy, mint a koffein - a legrövidebb időn belül tízszer annyi vízmennyiséget választ ki, mint amennyi a felvett élvezeti szerek mennyisége volt -, és ettől még intenzívebb szomjúságérzet jelentkezik. Az átmulatott éjszakák következményeit (izom-gyengeség, levertség) mindenki ismeri. Még szerencse, hogy a kávézásnál a régi bécsi szokást szinte mindenhol átvették: vagyis a kávéhoz egy pohár vizet is felszolgálnak.

Ami az alkoholra és a koffeinre (és természetesen az utóbbi időben annyira elterjedt energiaitalokra is) érvényes, az a cukortartalmú italokra is áll. Bár ezek annyira nem károsak, hogy néha-néha ne lenne szabad egy keveset fogyasztani belőlük. Táplálkozás-élettani szempontból azonban korlátlan fogyasztásuk semmiképpen nem javasolt.

Ennek két oka van. Először is: a szervezet a folyadékok úgynevezett ozmolaritásának stabilizálására van beprogramozva. A szakemberek ezen az oldatban található részecskék mennyiségét értik. Cukortartalmú üdítőknél ez a javasolt értéknek körülbelül a háromszorosa. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek először is az összes rendelkezésre álló vizet vissza kell tartania, hogy a cukor koncentrációját a vérben olyan alacsonyan tarthassa, amennyire csak lehet. Amikor pedig gyorsan lebomlik, elég a cukor, a visszatartott víz hamar kiürül, vagyis vizelési inger és folyadékveszteség lesz a következmény.

A második ok abban rejlik, hogy a cukrozott üdítőknél magas kalóriatartalmúak. Ha már a szilárd táplálékkal kalóriát vettünk magunkhoz, víz helyett legalább ne fogyasszunk állandóan ilyen italokat.

Ha még azt is számításba veszünk, hogy a vizelettel és az izzadsággal nem csak vizet veszítünk és egyes méreganyagoktól szabadulunk meg, hanem - igaz, lassabban - olyan ásványi anyagok is távoznak, amelyek a szervezetben létfontosságú elektrolit szerepét töltik be. Ezeket szintén megfelelő mértékben pótolni kell ahhoz, hogy a test és a lélek ne veszítsen teljesítőképességéből.

A gyümölcslevek nemcsak vitaminokat tartalmaznak, hanem többféle ásványi anyagot is. Ugyanilyen hatása van a gyümölcsöknek és a nyers zöldségeknek, amelyek eredeti formájukban 80 százalékban vízből állnak.

A vezetékes víz nem tartalmazza megfelelő mennyiségben a szükséges kémiai segédanyagokat, ami pedig az ásványvizet illeti, arról még egyszer hangsúlyozni kell: minden egyes forrásnak megvan a "kémiai ujjlenyomata", azaz mindegyik víz más és más az ásványi anyagok összetételét illetően.

Két alaptípus azért létezik: vannak olyan vizek, amelyek főként nátriumos sókat tartalmaznak (fedezni tudják tehát a konyhasó szükségletet), és olyanok, amelyekben főleg magnézium és kalcium van.

Izzadáskor ugyan literenként két gramm sót (NaCl) választunk ki, ez a hiány az extrém megterheléssel járó ritka esetektől eltekintve a nyugati országokban szokásos táplálkozással pótolható. Kevésbé könnyű kiegyenlíteni a magnézium és a kalcium hiányát, amely olyan hosszú ideig tartó testi megterhelésnél lép fel, mint például hegyi túrák, hosszú ideig tartó kocogás vagy úszás.

Ha csak a strandon süttetjük a hasunkat, nem kell válogatósnak lenni az ásványi összetételt illetően, a sportolós típusoknak azonban ajánlatos elolvasni a címkén az összetevőket, és tudatosan a magas magnézium- és kalciumtartalmú vizeket inni. Vízből nyáron soha nem lehet túl sokat inni, és mivel a test csak akkor reagál szomjúsággal, amikor már nagy veszélyt észlel, ajánlatos mindig többet inni, mint amennyinek szükségét érezzük.