A depresszió megnövekedett kockázata mellett a diabétesz percről percre befolyásolhatja a kedélyállapotunkat. Alacsony vércukorszint esetén például a beteg ingerlékennyé, sőt akár agresszívvá válhat, de a magas vércukorszint is hangulatváltozásokhoz vezethet, és befolyásolhatja koncentrációs készségünket.
A Diabetes Technology & Therapeutics szakfolyóiratban ismertetett egyik szűk körű kutatásból az derült ki, hogy a vércukorszint gyakori ingadozása a 2-es típusú diabéteszben szenvedő nőkben alacsonyabb életminőséggel és negatív hangulatokkal áll összefüggésben.

Bár a cukorbetegség és a vércukorszint valóban befolyásolja az érzelmeket, az érzelmek is hatást gyakorolhatnak a betegek vércukorszintjére és diabétesz kontrolljára. A szaklap ugyanazon számában közzétett másik kutatásból az derült ki, hogy a diabéteszben nem szenvedő bungee jumpingolókban az ugrással összefüggő stressz jelentősen megnövelte a vércukorszintet.

A szervezet normális „menekülj vagy küzdj” reakciójának köszönhetően a stresszhormonok szintje is megemelkedett. Amikor ez történik, a máj glükózt szabadít fel, hogy energiát biztosítson a szervezet sejtjeinek. A cukorbetegek azonban nem rendelkeznek elég inzulinnal ahhoz, hogy ezt a glükózt a sejtekbe engedhessék, ezért ahelyett, hogy energiát termelne, a cukor felhalmozódik a vérben.

Ráadásul a 2-es típusú diabéteszben szenvedőkkel szemben rengeteg előítélet is van a társadalomban. A többségük túlsúlyos és ülő életmódot folytat, de a túlsúly önmagában nem okozza a betegséget. A cukorbetegség kialakulásában más tényezők, például a genetikai hajlam is szerepet játszik. Mivel azonban a testmozgás és a fogyás megelőzheti a 2-es típusú diabéteszt, a társadalom gyakran hibáztatja ezeket a betegeket állapotukért.

Solowiejczyk szerint éppen ezért, ha valaki állandóan ingerlékeny, dühös vagy szomorú, feltétlenül beszéljen szakemberrel, mert ilyen esetben fennállhat annak veszélye, hogy elhanyagolja a betegségét.