Népbetegség hazánkban a diabétesz, más néven a cukorbetegség. Tudjuk-e mindannyian, hogy mit jelent ez, vagy csak a "cukros vagyok" jelzőt ismerjük?

Mi a különbség az 1-es és a 2-es típus között? Miért lehet az egyiknek tablettát szedni és a másiknak meg nem? Mit tehetünk ha már betegek vagyunk? Hogyan előzhetjük meg a szövődményeit?
Az 1-es típusú diabetes mellitus (más néven inzulinfüggő diabetes mellitus) egy autoimmun betegség, melyet a totális inzulinhiány okoz. Hátterében az áll, hogy az immunrendszerünk idegenként ismeri fel sejtjeink egy részét és gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei. Ez a diabétesz bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban gyermek és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek gyorsan alakulnak ki, a betegek kezeléséhez inzulin szükséges. Kezeletlen vagy rosszul kezelt esetekben tartósan magas vércukorszinttel (hiperglikémiával) és ketózissal járó életveszélyes állapot, az ún. ketoacidózisos kóma alakulhat ki .


A 2-es típusú diabetes mellitus (más néven nem inzulinfüggő diabétesz) esetében a betegség kezdeti szakaszában termelődik ugyan inzulint, de az nem fejti ki megfelelően a hatását, mert a sejtek érzéketlenek vele szemben. Ez az ún. inzulinrezisztencia általában az inzulinreceptorok hibás működése következtében alakul ki és megemelkedik a vércukorszint. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet, végül az inzulintermelés kimerül. A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, de előfordulhat gyakori szomjúság, szájszáradás, homályos látás és nehezen gyógyuló sebek is. A betegség kezelése a kezdeti szakaszban életmód változtatással (diéta, helyes táplálkozás, sport, testsúlycsökkentés), majd vércukorcsökkentő, valamint az inzulin hatását növelő tablettás készítményekkel történik. A betegség későbbi szakaszában, mikor az inzulintermelés már kimerült, az 1-es típusú diabéteszhez hasonlóan szükségessé válik az inzulin adása.